Visszér betegség A termék leírások és az árak a képekre kattintva jelennek meg!
A vérrendszer verőerekből (artériák), visszerekből(vénák), és a közéjük iktatott hajszálerekből áll. A három szakasz erei különböző szerkezetűek. Közös vonásuk, hogy mindháromnak a falát belülről endothel réteg alkotja, mely megakadályozza a keringő vér megalvadását.
Az artériák és vénák falát három réteg alkotja.
A belső réteg endotel sejtekből és kötőszöveti rostokból áll. A középső réteget simaizomsejtek és rugalmas rostok alkotják. A külső réteget csak kötőszövet alkotja, amelyben az érfalat tápláló saját kis erek futnak, illetőleg itt helyezkednek el az ér átmérőjét szabályozó idegek. Az anyagcserében közvetlenül csak a hajszálerek vesznek részt, vékony falukon át megy végbe a tápanyagok és az oxigén leadása, a bomlástermékek felvétele. Az oxigéndús vér a szívből hatalmas értörzzsel az aortával indul, mely fokozatos elágazódások után hajszálér (kapilláris)rendszerré alakul át. Az erek nem egyszerű csövek, hanem aktív szerepük van a vérkeringés szabályozásában. Az artériák kisebb erekké való oszlásával a bennük levő vérnyomása fokozatosan csökken.
A vénák (az artériákkal ellentétben)a hajszálerekből szedődnek össze nagyobb erekké és a szív irányába szállítják a vért, ezért nevezik őket visszereknek. A keringést ezekben az erekben a szív és a mellkas szívóhatása segítik elő.
A vénás rendszerben a vér visszafolyását billentyűk akadályozzák meg.
Egyes erek között a hajszálérhálózat kihagyással léteznek összeköttetések, ezek az anasztomózisok. Szerepük az, hogy egy adott érszakasz elzáródása esetén a vérellátás megoldódik azáltal, hogy ez a különleges összeköttetés megnyílik, így a szomszédos terület el fogja tudni látni azt a területet, ami vérellátás nélkül elhalna.
Ha a szomszédos területet tápláló artériák
között nincs anasztomózis lehetőség, azok az artériák végartériák.
Az ezek által ellátott terület elhal, ha ez az érszakasz elzáródik (pl a szív, vese, agy területei ilyen végartériákkal rendelkeznek).
A VÉNÁS RENDSZER FELADATA
Az artériák által szövetekbe juttatott vér visszaszállítása (visszér) a szívbe. Ezt a feladatot a vénafal tágulékonysága, a vénabillentyűk és az izompumpa segíti elő. Vizsgálatok igazolták, hogy visszérbetegségeben (mind elsődleges, mind másodlagos) emelkedett a vénafal kötőszövetét elbontó, úgynevezett lizoszomális enzimek értéke. A kollagén a szövet védelmét biztosítja a mechanikai behatásokkal szemben. A csökkent kollagén tartalom összefügg a fokozott lebontóenzim aktivitással és szabad gyök reakciókkal. A visszérbetegség kialakulásában az örökletességnek döntő jelentősége van. Ha a családban gyakori a visszeresség akkor nem célszerű sok állással vagy súlyok cipelésével, emelésével járófoglalkozást választani, nőknél a terhesség során figyelni kell a legkisebb figyelmeztető tünetre is, és azonnal kezelni kell azt.
A visszér megelőző állapot tünetei: elnehezül a láb, szúró fájdalom érezhető a lábikrákban, ödémás, dagadt lesz a lábfej, a boka.
A visszérbetegség tünetei: nehéz láb érzés, bokaduzzanat, bőrelszíneződés,
viszketés, éjszakai lábikragörcs.
A visszérbetegségeknél az egyik legfontosabb cél, hogy rendszeresen cserélődjön a vér a lábunkban, amit a láb izomzatának használatával érhetünk el. Ilyen a séta, az úszás, a szobabiciklizés amely elsősorban a lábszár és a lábfej izmait dolgoztatja meg.
Elsődleges és másodlagos visszerek
A visszereket kialakulásuk oka szerint két nagy csoportba soroljuk.Elsődlegesnek nevezzük, amikor minden különösebb ok nélkül az erek kitágulnak, elvesztik szállító funkciójukat. Másodlagos visszérmély vénás trombózis következményeként jöhet létre. Lábunkból a vért két nagy vénás rendszer szállítja vissza szívünkben. Az egyik felszínesen, rögtön a bőr alatt halad(felületes vénás rendszer), míg a másik mélyen az izmok alatt (mély vénás rendszer).
A két rendszer között kis áthidaló erek biztosítják a kapcsolatot. Normális esetben mindkét rendszer részt vesz a szállításban, azonban ha az egyik eldugul, a másiknak kell átvennie a teljes feladatot. Ez történik mély vénás trombóziskor, amikor a mélyben futó vénák eldugulása áll fent. Sajnos azonban a felszíni vénák kapacitása nem elegendő alapállapotban a teljes vérmennyiség befogadására, azt csak tágulással, térfogatának növelésével képes elérni. Ezzel már ki is alakult a visszértágulat.
A vénafal gyengesége
A vénafalak tartását a sejtek közt található kötőszöveti elemek biztosítják, őrzik a véna alakját. Vizsgálatok igazolták, hogy a vénafal sima izomzatának zavart működése is szerepet játszik a visszerek kialakulásában. A normális vénák ún. stressz-relaxációs képességgel rendelkeznek, azaz a hirtelen töltésre jelentkező falfeszülés a vénafal rövid ideig tartó kitágulását eredményezi, míg a gyors kiürülés egy ezzel együtt járó összehúzódást. Ez egy, a sima izomzatra jellemző tulajdonság, amely funkcionális szempontból előnyös kompenzációt jelent a gyors térfogatváltozások során. A simaizom összehúzódása és elernyedése, mint a vérnyomás kontrollálásának részeként jelenhet meg. Az összehúzódás fokozza a vénás visszafolyást a szív felé, míg az elernyedés a vérnek a perifériás vénákban való tárolását jelenti, ami vérnyomás csökkenést okoz.
Véna billentyűk
A billentyűk a perifériás vénák felépítésében kulcsfontosságúak,mivel normális körülmények között megakadályozzák a vér visszaáramlását. A megfelelően működő billentyűnek képesnek kell lenni arra, hogy ellenálljon az álló helyzetben fokozott hidrosztatikai nyomásnak, ill. fokozott hasűri nyomáskor jelentkező (köhögés, székelés) megnövekedett terhelésnek.
Funkcionálisan egy billentyű terhelhetősége az a legmagasabb nyomás, melyen még nem jelentkezik visszacsorgás a billentyűn keresztül. Ez normális esetben körülbelül 200 Hgmm nyomásértéknek felel meg. A simaizom tónuselvesztése, vagy a kötőszövet károsodása olyan mértékű dilatációhoz (kitáguláshoz) vezet, melynél a billentyűk már elvesztik visszaáramlást megakadályozó szerepüket.
Szövődmények
Leggyakoribb kellemetlen következménye a visszérbetegségnek a végtag táplálásában bekövetkező zavar, ami végső soron nehezen gyógyuló fekélyek kialakulásához vezethet.
Az állandó vénás pangás lehetetlenné teszi a szövetekben felhalmozódó salakanyagok, bomlástermékek elszállítását és az oxigén ill. táplálékkal való ellátást. Ez fokozatosan a bőr lilás elszíneződését, kifényesedését, majd elhalását okozza. A gyógyulást nehezíti, hogy ahhoz még több táplálékra és jobb keringésre lenne szükség, mint az ép állapot megőrzéséhez. A meglassult keringés elősegíti a vér bealvadását. Ezzel az ér teljesen elzáródik, benne a folyékony vér helyett alvadt, szilárd massza található. A csökkent keringés egyben a szervezet védekező mechanizmusait, az immunrendszer működését is károsítja. Mindezek eredményeként megtelepednek és gyorsan szaporodnak a baktériumok, súlyos, fájdalmas gyulladást okozva. Amennyiben a gyulladás és véralvadás a mély vénák felé is beterjed, az állapot még súlyosabbá válik,a láb keringése szinte teljesen megszűnhet. Amennyiben a vénában található alvadt vérrög leszakad, a tüdőbe jutva életveszélyes, halált okozó tüdőembóliához vezethet.
Gyógyszerrel, kenőcsökkel, rugalmas pólyával az ereket eltüntetni nem lehet, csak az általuk okozott panaszokat lehet csillapítani.
Az úgynevezett konzervatív, tehát nem sebészi kezelésnél a vénás rendszer működését próbálják helyreállítani. A vénás tágulat megszüntetését segíthetik a kompressziós harisnyák. Az endothel és simaizom funkció helyreállításáraszámtalan gyógyszer ismert. Legtöbbször az orvos véralvadást gátló szer szedését is előírja. Az izmok áramlását elősegítő feladatának ellátása érdekében, tornásztassuk a lábunkat. A fenti kezelések azonban csak szövődmény mentes enyhe visszérbetegségben alkalmazhatók!
A funkcionálisan már helyre nem állítható visszereket sebészileg eltávolítják. Ez történhet un. sclerotizálással, amikor mesterségesen, injekció segítségével kisebb gyulladást okozunk a megfelelő érszakaszban, ami a beteg ér teljes elzárásához vezet. Másik megoldás a beteg érszakasz eltávolítása.
