Ez a könyv a fájdalomról, a lehető legnagyobb veszteségről szól. Figyelmeztet minden szülőt: a legjobb akarattal és a legtöbb szeretettel sem lehet megelőzni a bajt, ha az ember nem számít rá, s nem áll a kellő pillanatban a sarkára.Killinger Krisztián 25 éves volt. Tűzoltó. Nemrégen léptették elő soron kívül, az árvízi védekezésben nyújtott kimagasló teljesítményéért. Hihetetlenül erős volt. Országos bajnok a fekvenyomásban. Szerették a munkatársai, édesanyja rajongott érte. Ő mégis szíven lőtte magát, látszólag azért, mert egy olyan lányért volt oda, akivel nem illettek össze.A lőtéren, ahol kioltotta életét, emlékoszlopot állítottak, és ma is rendszeresen járnak oda a barátok, hogy emlékezzenek rá. Édesanyja pedig könyvet írt a fia emlékére. Elsősorban a szülőknek, hogy felhívja a figyelmüket: egyetlen apró jel mellett sem szabad egy vállrándítással elmenni! Mert a könyv a jelekről szól, azokról, amik az öngyilkossághoz vezettek, szinte Krisztián csecsemőkora óta.
|
