Előszó
Ez a harmadik. Ha tehetjük, meg sem állunk százig. Mert jó. Így, együtt látva ezeket az írásokat, már álmodik a szerkesztő, egy kicsit Osvátnak érzi magát, s „Nyugatosnak” mindenkit, aki itt szerepel. Így, együtt nem törődünk a világgal, a ma sivár követelményeivel. Csak azzal, ami örök, ami szép akkor is, ha csúf és rettenetes, őszinte, amikor csak mesél. Régi és új szerzők, még azok is, akik nem ismerik egymást, immár egy csapathoz tartoznak: „Ígéret-esek”. Talán így emlegeti majd őket a jövő, s akkor a szerkesztő sem élt hiába.
Szerző és műlista
|
