A Trianon utáni években Magyarországon átélt kiszolgáltatottságról mindannyian hallottunk. Ahhoz, hogy a tények ismerete történelmi tanúsággá váljon, egy család történetét kell megismernünk ennek az izgalmas, és minden tényében igaz dokumentumregénynek az elolvasásával.

Rövid részlet a regényből:

Kornélia és apósa állnak a sötét szobában az ablak előtt, és északkeletre néznek. Beregszász irányából fel-felvillanó és a sötét égbolton sűrűn egymás mellett és egymás után keresztülszáguldó lövedékek fényét figyelik.
Beszélgetni nincs kedvük, csendben nézik, de a gondolataik ugyanott járnak. Az a levél, ami valamelyik nap Debrecenből érkezett, hasonló, nyomasztó élményekről számol be. Kornélia lelki szemei előtt felrémlik a debreceni otthon, és megpróbálja elképzelni a megváltozott viszonyokat. A hónap közepe táján heves tankcsata folyt Debrecen körül. Napokon keresztül nézték ők is. A hónap végére meg a hozományunkat jelentő marhacsorda is odaveszett. Azt mondta a gulyás, hogy szétbombázták, de az is lehet, hogy a gulyás halászott a zavarosban…

Vajon mi van a fronton? Flórim, miért nem adsz életjelt? Sokszor úgy érzem, mintha szándékosan nem írna. Nem akarja, hogy tudjuk, hogy mi történik vele? Szándékos távolságtartás? Vagy nem írhatnak?… Lehet, hogy neki így könnyebb? Mert én másra nem tudok gondolni…Érzem, s nagyon remélem, hogy jól érzem, hogy él…