Dokumentum regény CD-n.

 1945 koranyara. Európában már több mint egy hónapja véget ért a második világháború, de a vesztes országokban még a győztesek katonai parancsnokságai diktálnak. Miskolc és környéke akkor már jó fél éve ismerte ezt a hatalmat. Gyakoriak a rablások, az erőszak minden formája. A szovjet katonai hatóságok számtalan esetben jártak el magyar polgári személyekkel szemben. Mondvacsinált ürügyekkel száz- vagy ezerszámra tartóztattak le és ítéltek el ártatlan embereket, akik aztán éveket töltöttek munkatáborokban. Az első kötet, a „Levelek a pokol tornácáról” négy éve jelent meg, a szerzője ugyancsak Ternai András. A koholt vádak alapján letartóztatott férfi okos, rátermett, az élet dolgaiban magát kiismerő ember. Azt a három hónapot, amit az előzetesben töltött, az onnan kicsempészett levelekből ismerhetjük meg. A jelenlegi kézirat a második kötet. Az előzetes után a pokol következett, ahol ezrével, tízezrével voltak sorstársai. Szovjetunió. „Ebben a hatalmas kiterjedésű országban létezett egy másik világ, a GULAG világa, a börtönök és a lágerek százai és ezrei. Ez volt több millió ember számára a földi Pokol, amelyből csak nagyon kevesek számára volt visszatérés. 1945 után sok tízezer magyar töltötte itt „büntetését”.  Sokan azt hiszik, úgy tudják, hogy a GULAG lágert jelent, hogy volt ilyen gulag, olyan gulag, női gulag… Pedig a GULAG egy intézmény…” – írja  könyve bevezetőjében a szerző. Apjáról szól a két kötet, a kicsempészett levelek, napló, és elbeszélés alapján, rengeteg kutatással. Rabszolga sorsot szánt a véletlen Ternay Istvánnak. Kellett a munkáskéz, ezért még tessék-lássék sem vizsgálták bűnösségét. A vád maga volt az ítélet. Tíz év. Tíz év gulág! Ternay István esete nem egyedi, de történettudományunk még nem dolgozta fel a háború után koholt vádakkal évekre elhurcoltak történetét. Róluk és nevükben szól a kiadandó könyv, amely ugyanakkor az élniakarásnak és a tiszta érzéseknek is megkapó tanúsága.   Feszültséget keltő, izgalmas olvasmány, még akkor is, ha a végét nem csak sejtjük.