horgaszmuzeum webkatalógus

Horgászfelszerelések

Hírlevél

Bemutatkozás
Talán a 70-es évek közepén történt /8-9 éves lehettem akkor/, amikor apám hosszas lelkifröccs után nekem ajándékozta egyik féltve őrzött kincsét, egy egyrészes bambuszbotot és egy Tokoz tárolóorsót, Leska zsinórral. Ettől a naptól kezdve a közeli Rinya patak halai retteghettek a hipermodern felszereléssel, és iszonyú horgásztudással rendelkező ifjú titántól.
                                     Első pontyom
Nagyon boldogan horgásztam korszerű felszerelésemmel egészen addig, amig Béla barátom nem kapott születésnapjára egy igazi kétrészes Úttörő üvegbotot. Egy világ omlott össze bennem. Hogyan horgászhatnék tovább egy elavult bambuszbottal, amikor már anyagukban az űrkorszakot idéző, szétszedhető botokat is gyártanak, melyek összecsukva kényelmesen elférnének akár 408-as Moszkvicsunk csomagtartójában is. Innentől kezdve a horgászszerencse is elpártolt tőlem, ósdi cájgomra nem akartak jönni a halak. Ezt egyértelműen elavult felszerelésemnek tudtam be.
                                    regi-kep3.jpg
Nemsokára jött a bizonyítványosztás, és én roller helyett egy márkás üvegbotot kértem, valódi peremfutó orsóval. Bár a roller sokkal olcsóbb lett volna, kitűnő bizonyítványomat honorálva szüleim felkeresték a  közeli és egyetlen TRIÁL sportboltot, ahol a barna köpenyes szakképzett eladók mind a három fajta botot, és mindkét peremfutó orsót unottan a pultra dobták, és várták szüleim bölcs választását. Így lettem boldog tulajdonosa egy Duna üvegbotnak, és egy Rileh Rex 64 típusú horgászorsónak. És innentől kezdve érdekes módon újra tudtam halat fogni, néha többet mint a Béla barátom.
 
Aztán ahogy korosodtam, megérintett a fogyasztói társadalom szele, és az idők múlásával jöttek az újabb és újabb csodák: újabb Rileh-Rex, Tokoz, MOM, Reex, Roen, Papp-féle orsók, teleszkópos textilbakelit botok, orosz spiccbotok, majd szép lassan beszivárgott országunkba a kapitalista társadalom rothadó bűze DAM, Balzer, Shakespeare, Damyl, ABU, Ryobi, Penn, Mitchell, és egyéb más horgászmárkák formájában. Elszigetelt horgásztársadalmunk mohón fogadta be a nyugat újabb és újabb csodás vívmányait, egyre sűrűbben cseréltük le botjainkat, orsóinkat. 1, 2, 3, 5, 10, 15, 1000 csapágyas orsók, IM-6, IM-7, IM-8, IM-10, IM-12, IM-500-as grafitbotok, 500 kg szakítószilárdságú zsinórok sorakoznak a boltok polcán, és garázsunk falán.
Aztán 1995 környékén egyszer egy lomtalanítás alkalmával megláttam a földön a szemétkupacban néhány rozsdás tárolóorsót.

antik-orso.jpg

Hiszen ilyen nekem is volt vagy 25 évvel ezelőtt ! Ilyennel horgásztam a Rinyán, sőt halat is fogtam vele. Leporoltam, hazavittem, majd körülnéztem a padláson. Egymás után kerültek elő a rég elveszettnek vagy kidobottnak hitt relikviák. Turkáltam szüleimnél is, ahol ragasztott tonkinnád botokat, régi műcsalikat, régi zsinórokat, kovácsolt horgokat, viharlámpát, tárolóorsókat találtam. Feleségem legnagyobb örömére egyre több kacatot, szemetet csempésztem haza, és raktam ki hobbiszobám falára. Aztán a haverok, horgásztársak körében híre ment, hogy ha valami kidobni való szemetük van, ami a horgászattal bármi módon összefügg, nyugodtan leszórhatják a házunk előtt, ha kell érte is megyek, sőt még hálás is leszek.
Aztán ahogy gyűltek a cuccok, egyre több ismerősöm jött megnézni a hőskor remekeit, jókat nosztalgiáztunk a régi szép időkről. Valaki egyszer felvetette 8-10 kisfröccs után, hogy ha már ennyi mindent sikerült megmenteni az enyészettől, miért nem csinálok egy múzeumot? Az ötlet nagyszerű, megvalósítása viszont egyáltalán nem az. Legnagyobb gond a megfelelő hely megtalálása, ahol méltó módon lehet bemutatni a gyűjteményt. Ez a mai napig nem sikerült. Viszont itt van korunk vívmánya, az internet! Itt mindenki, aki fogékony a múltra, kíváncsi a régi mesterek kézzel készített patinás remekműveire, nagy márkák legendás termékeire, az néhány kattintással nosztalgiázhat a 30, 50, 100 évvel ezelőtt használt, és sok halat látott különlegességek között.
Ezért készült ez a honlap. Sohase lesz kész, de folyamatosan bővül , újabb kacatok, lomok, különlegességek képeit igyekszem feltölteni.

hatterkep.jpg

Ha sikerülne  megtalálni a tárgyak fizikai helyét is, akkor boldogan tárnám mindezt kézzelfoghatóan mindenki elé, egy igazi horgászmúzeum formájában. De ez már egy újabb történet lesz. 
De addig is köszönettel tartozom szüleimnek, barátaimnak, haverjaimnak, horgászcimboráimnak, Józsi bácsinak, Laci bácsinak, Imre bácsinak, Feri bácsinak, Pista bá-nak, Béla bá-nak, Juli néninek, Marika néninek, Stefának, Gyurikának, Péternek, Gampel Pityunak, és mindazoknak, akik a kuka helyett hozzám dobták be mindazokat a megunt horgászfelszereléseket, amiket most itt láthatunk!
Külön köszönet feleségemnek is, aki ezt a hobbimat is megadóan tűri! 
És köszönöm előre is mindazoknak, akik ezután, gondolván a jövőre, bárminemű segítséget tudnak nyújtani abban,hogy mindezeket gyerekeink, unokáink is láthassák! 
Mottó:   Aki szereti a régiségeket, az nincs kibékülve a mai rohanó világgal!
Kelt: 2010 január 19 /A sokadik szülinapomon!/