| A (Mandala) szó,
az ősi indiai szent nyelvből, a szanszkritból származik.
Jelentése: kör, ív, körszelet, korong.
Más vélemény szerint jelentése az elmével is kapcsolatban áll (manas a. m. „elme”).
Eredetét tekintve leginkább a buddhista tibeti és indiai kultúrához köthető,
ahol ma is, évezredek óta használják meditációs technikákhoz, gyakorlatokhoz.
A jógik elmélyedést segítő különféle eszközöket használnak,
melyekre támaszkodva szilárdan tarthatják tudatukat meditációjuk tárgyán.
Ezek a test- és kéztartások, azaz mudra, a hangok, ami nem más mint a mantra,
a kézbe vehető tárgyak, tehát a vadzsra és a mala, illetőleg az istenségek különféle képi ábrázolásai,
azaz a mandala.
A mandala a kozmosz illetve különféle istenek hindu vagy buddhista vallási ábrázolása. Elkészítési folyamata maga is egyfajta meditatív szertartás.
A mandalát nézve, a képre koncentrálva harmonizálhatjuk magunkat,
a nekünk tetsző képpel gyógyíthatjuk testünket, lelkünket, kikapcsolódhatunk stresszes világunkból,
és rég elfeledett igazságokra, emelkedett, tiszta gondolatokra és különleges összefüggésekre ébredhetünk rá.”
(A Wikipédiából, a szabad lexikonból).
| |
